2026-07-18
Frank – Ma felfedeztem egy fantasztikus alapítványt. Úgy határozza meg magát, mint alapítvány „az élő művészetért”. Először az alapítvány munkája keltette fel kíváncsiságomat, de később hírtelen egy nagy kérdés kezdett foglalkoztatni: mi az, hogy „élő művészet”?
Nea – Csakugyan izgalmas, provokatív kérdés, hiszen miféle művészet lenne a nem élő művészet? Talán a távoli múlt maradványai?
Dobrina – Ahány ember, százszor annyi elképzelés arról, mi művészet, mi élő, és mi holt művészet. Én viszonylag jól ismerem ennek az alapítványnak a munkáját, és tudom, hogy programukban előnyt, kiemelt figyelmet biztosítanak azoknak a művészeti ágaknak, ahol élő emberek képviselik a művészetet, mint például a színház színészeivel, az opera énekeseivel és zenekarával, a balett táncosaival.
Frank – Értem. Ez igen jogos megkülönböztetés, hiszen az embernél csodálatosabb nincs.
Nea – Ezek szerint a mozgókép, a hangfelvétel sem élő művészet. Pedig a mai ember művészetfogyasztásának 99%-a ebből áll.
Mester – Ez téves becslés, mert te most csak a „színpadszerű” művészetekre” gondoltál, és kihagytad a számításból a többi ezer művészetet, amellyel gyakorlatilag minden ember érintkezik éberlétének minden percében. Itt van mindenek előtt az irodalom, és szerencsére ma még az emberek nagy része többet olvas, mint amennyit videót néz. És mondok még két elgondolkoztató példát: a tárgytervezés és az építészet.
Frank – Ezer művészeti ág? Én azt hittem, hét van.
Dobrina – A különbség a két szám között nem nagy. De itt is szabad, mint a madár a véleményalkotás. Közben megemlítem, hogy az említett alapítvány a gyakorlatban egyetlen művészeti ágat nem hagy ki, sőt, eddig legtöbbet az irodalom terűletén tett.
Mester – A kezdő kérdésre visszatérve: a legtöbb művész felismeri és vallja, hogy a Művet mindig ketten alkotják meg, hiszen az alkotás akkor lesz befejezve, ér célba, ha egy ember befogadja – a maga módján. Ez a világ igazi szentháromsága: az alkotás elkezdő, a Mű és az alkotást befogadó.
Frank – Semmi kétség, ha erre gondolunk, minden művészet mindig élő művészet.
2026-07-09
Frank – Mit szóltok hozzá: az EU elintézte az AI-t!
Nea – Nem mondhatod komolyan! Brüsszel állandóan buzdít, hogy felzárkozzunk, mert katasztrófális Európa lemaradása.
Frank – A katasztrófa tény, de Brüsszel számára az európai állampolgárok védelme ennél is fontosabb, ezért kötelezték a chatbotokat egy szégyentábla viselésére nyakukban: „A G. X. egy mesterséges intelligencia, amely hibázhat (többek között személyekkel kapcsolatban is).”
Dobrina – Erről eszembe jut a korabeli szabály: minden autó előtt fusson valaki, aki figyelmezteti az úton sétáló polgárokat.
Mester – Én abban reménykedem, hogy ez figyelmeztetés megmozdat az elkényelmesedő elmékben: vajon a természetes, de főleg a hivatalos intelligencia nem tud hibázni, beleértve személyekkel kapcsolatban?
Frank – Csak halkan megkérdezem: ha egy egy „természetes” intelligencia manipulál, az hibának számít?
(Mindenki nevet.)
2026-07-09
Mester – Hát ez lesz Új kertünk új helye, drága barátaim!
Dobrina – Nincs új a Nap alatt, csak a változó világ, hogy idézzem a klasszikusokat.
Nea – Ez remek hely, kedves Mester! És milyen szépen ragyagnak a csillagok a júliusi égen!
Frank – Csodás kert. Legyünk méltó kertészek.
© Simus 2026